LABANCOK

Az 1700-as évekhez kapcsolódnak az első, az állandó katonaság egységes egyenruháját célzó intézkedések. Császári rendelet határozza meg, hogy az osztrák csapatok egyenruhájának színe a fehér lesz. A császári rendelet csak általánosságban beszél a felszerelés további részeiről, így az egyes seregek részleteikben különböznek. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az egyenruha egy alacsony gallérú ingből, a nyakba kötött hosszú fehér sálból – a nyakvédő elődje -, az ingen viselt hosszú camisole-ból, vagyis egy hosszú ujjú mellényből állt. Erre vették fel az egysornyi gombbal díszített hosszú kabátot. Az egyes seregek megkülönböztető jegyeként a mandzsetták szolgáltak, amelyek az adott sereg színét hordozták. Ezeket a leggyakrabban 3-5 gombbal gombolták a kabátujjhoz. A rövid, térd alatt végződő nadrágot egy térd fölé érő harisnya egészítette ki, amelyet a térd alatt szíjjal rögzítettek. A gyalogosok többnyire alacsony fűzős bőrcipőt, a tisztek és altisztek csatot használtak. Olykor az egyes seregek a színes camisoloknak, harisnyáknak vagy nadrágoknak köszönhetően különböztek. Fejfedőként háromszög alakú kalap szolgált, mely fehér szegéllyel volt díszítve.

FELSZERELÉS ÉS ÖLTÖZÉK:

labanc

FELSZERELÉS:

A természetes bőrből készült övbe volt beakasztva a tőr és egy külön tartóban a dugós szurony. A felszerelést egy nagy bőrtáska egészítette ki, melyben a töltényeket és az egyéb felszerelést tartották a vállukon keresztül dobva. A fegyverzetet hosszú, simacsövű kováspuska alkotta.