Portások

A portások a hazai lakosságból összeállított védelmi szerveződést alkottak, amely 1638-ban jött létre, előbb a határmenti védelem, később pedig a korabeli csendőrség szolgálata helyett, őrizte a Magyarországról Morvaországba közlekedő dohánycsempészeket és szükség szerint az urak által elrendelt többi munkát is végezte: a csempészet, betyárság, rablók elnyomása, segédkeztek a fiatal férfiak hadseregbe való verbuválásánál, kísérték a többi katonai alakulatot, akik a vidéken átkeltek. A szerveződést végül az 1828-1830-as években szélnek eresztették.
Nehéz szolgálat volt ez, az időjárási körülményekre való tekintet nélkül, amely sokszor megmutatkozott a „portások“ egészségén és gyakran korai halálukhoz is vezetett. Ennek ellenére a portási szolgálat nagyon népszerű volt, és a kiválasztás különösen alapos.
A portásság és a portásmesterség a Valachi lakosság tudatában a mai napig él, főleg a dalokban és legendákban, és a portáshagyomány a Valachok történelmében az egyik legmélyebben gyökerező üzenet hordozója.